Észvesztő

Egy könyv, ami eltérít
a helyes útról...

Aki néha-néha belepillant agymenéseim írott formájába, az bizonyára tisztában van azzal, hogy szívemen viselem a Szent Johanna Gimnáziumba járó Reni életét, így nem kell rögtön agydokit hívjatok, ha megtudjátok, hogy elolvastam a hetedik részt is, az Útvesztőt. Akkor kellene, ha azt mondanám, hogy tetszett ez a könyv, és mennyire megkönnyebbültem, hogy az előző rész miatt mutatott színvonalcsökkenés (ami nulláról mínuszra esett) nem terjedt rá erre a remekműre, ami olyan jó példával szolgál az olvasóinak és nem értem, hogy miért nem írnak több ilyen könyvet.
Aki elolvassa ezt a könyvet, és nem zombimód rajong érte, szemet hunyva minden egyes kis és orbitálisan nagy hibája felett, az láthatja, hogy ez a könyv egy pofonért kiált. Minden olyan dolog, ami az előző részek javára íródott, most elveszett vagy pedig teljesen kiforgatták és rossz útmutatásként szolgál. Így a cím tökéletes (Útvesztő), bár én az "Felháborító" vagy "Hihetetlen, hogy mennyire idióta és gonosz emberek vannak ebben a könyvben" címet találóbbnak érzem.
És hogy mi ennyire borzasztó ebben a könyvben?
Inkább azt kéne kérdezni, hogy mi a jó. Mert semmi! Rendben.. Jó dolog, hogy olvasatja magát, így könnyen megszerethető a sorozat és vele együtt az olvasás is, olyan emberek számára, akik keveset vagy nem szoktak olvasni. Viszont azt a sok manipulációt -amiket igazán bénán szőtt bele a szövegbe, mégis volt valami pozitívumuk-, felváltotta az alázás. Laura megaláz mindenkit, akik nem Reni osztályába járnak, mindegy, hogy mi a bűnük, vagy hogy egyáltalán van-e bűnük, ő Reni kezébe adja azokat a mondatokat, gondolatokat, amik miatt mi is lenézzük őket, avagy felsőbbrendűnek tekintjük magunkat vagy az osztályt.

"Tréfáik" után csak a
gonosz kacaj hiányzik
*Muhahahaáá!*

És azok a dolgok, amik ártalmatlan gyerekcsínynek vannak beállítva, hát el kell mondanom, hogy bennük csak a tömény gonoszságot tapasztaltam, amik miatt több embert bántanak és megkeserítik az életüket, és miért? Mert éppen olyan kedvük van és ők mások szenvedéseit viccesnek látják. És nem elég, hogy az iskolában terrorizálják a tanárokat és a diáktársaikat, még otthonukban is zaklatják telefon betyárkodva, mert milyen vicces dolog az, ha az embert pár tizenéves kis taknyos ugratja. Meg az, hogy kizárják a teremből a tanárt, meg hogy nyilvánosan megalázzák meg ilyen dolgok.
(mini spoiler zárójelben: Dave megváltoztatta az á-sok szalagavatós kosztümjét valami ezüst, csillogós undorító dologra, hogy milyen vicces már. Hát ha jobban belegondolunk, egy ilyen kosztüm nem kis pénz, és most ezzel nem csak rákényszerítette őket, hogy egy olyan dologért fizessenek, ami nekik nem tetszik és nem ezt kérték, hanem ezzel elrontották mások szalagavatós élményét. Mert ha még azt feltételezzük, hogy Edina megérdemelte ezt.. tényleg az egész osztálynak kellene bűnhődnie emiatt? De még a bűntudat csírája sem mutatkozik meg náluk, mert jót röhögnek ezen és azt mondják, hogy "megérdemelték".)
Tényleg, eszméletlenül jó példát mutat Laura ezzel a viselkedéssel a mostani generációnak.

Az egyetlen csapat, mert a többi már
a halakkal alszik.. 

Ez inkább hasonlít egy alvilági történetre, ahol Cortez, mint maffiafőnök van jelen, és a kur.. khm.. csaja Reni, és a többiek meg a hűséges csatlósai. Így például magyarázatot nyer az a birka viselkedés, amit az osztály tanúsít Cortez (Jézusom, ilyen hülye név!!! Legyen mától Don Jani, mert ő itt a jani), vagyis Don Jani irányába. Példát ezerszámra tudnék mondani, ilyen, amikor a keringőre való tánclépést gyakorolták és csak akkor voltak hajlandóak a tanár után csinálni az első lépést, amikor Don Jani rábólintott, hogy csinálhatják, mert kegyesen megengedi nekik. Arról nem is beszélve, mikor a borítékokat húzták és a többiek csak akkor mertek húzni, miután Don Jani kihúzva a saját borítékát, egyúttal áldást adott erre a játékra.
Elképesztő ez a birka szellem! És hogy ezután az ember mit értelmez ebből? Hogy ne dönts egyedül, kövesd a tömeget, vagy inkább egy olyan embert, aki semmit sem tett azért, hogy felnézz rá! És ne próbálja senki se bemesélni, hogy ez egy igazi csapatszellem, ahol a döntéseket megbeszélik és a többség javára döntenek...

CORTEZ
Örülnék, ha megverhetném

Nem, kérem szépen, itten kemény diktatúra van! Persze, ezt az osztályból senki sem veszi észre, mert ez meghaladja az agyi kapacitásukat. Mégis mivel érdemelte ki Don Jani, hogy felnézzenek rá és vakon kövessék a parancsait? Jó tanuló? Nem! Tett olyan dolgot, (azon kívül, hogy Amerikában élt), ami miatt felnézhetnénk rá? Nem! Még csak nem is kedves! Kőbunkó, tajparaszt, aki annyira élvezi, hogy istenítik, hogy szavakba sem lehet önteni, és csak néhány kivételezett emberrel tartja be az udvariasság alapszabályait: például, hogy köszön, hogy válaszol, hogy ránéz arra, akivel éppen beszél.. És még sorolhatnám. Úgyhogy élvezi, hogy piedesztálra emeli a sok bolond, önálló gondolatoktól mentes birka, és nekem meg egyre jobban viszket a tenyerem emiatt a kis takonypóc miatt.
Reni a másik dolog, ami kiakaszt: eszméletlenül szeretne szenvedni, szinte konfliktusfüggő, ezért minden alkalmat megragad, hogy valamiből tragédiát csináljon, még akkor is, ha semmi köze hozzá. A döntésképtelensége igazából nem lep meg, mert már hozzászoktam, de az ahogyan másokat lenéz és ítélkezik felettük... Ő se különb annál az Edinánál, mert ugyanazt csinálja: minden szembe jövőt lealáz a gondolataiban, az öltözködési vagy zenei stílusuk vagy hobbijuk miatt. Na és? Semmi köze hozzá, annyi minden van, ami miatt utálhatsz egy embert, őt mégis csak ezek a felszínes dolgok izgatják, amiket nyilvánvalóan féltékenység és irigység szült.

Where pure evils were born

De persze az elrejtett manipuláció itt sem hagyott cserben, de undorító módon csinálta Laura.. Ezt elmondom, mert iszonyatosan böki a csőrömet. Reniék és a csodás csapat éppen valamit csinálnak, már nem tudom mit, gondolom éppen Don Jani cipőjét nyalják, hogy tisztább legyen, na de utána felnéz facebook-ra, mert állítása szerint már hetek óta nem nézett fel, és akkor észrevette, hogy jó néhány embernek semmi más dolga nincsen, mint lájkolgatni és posztolgatni és mennyire szánalmas dolog ez, hogy ennyire nincsen életük és hogy nevetséges és szánni valóak ezek az emberek. Azt persze a kis szeretni való drágám kifelejtette, hogy régebben ő is ennyire szánalmas ember volt, amíg Don Jani fel nem emelte khm.. ilyen irigyelni való posztra.
Most komolyan.. ez a fajta manipuláció megakadt a torkomon, mert jó, egyetértek, hogy nevelni kell az ilyen könyvekkel, és jó példát szolgáltatni, de 1. ilyen szájbarágós módon? 2. muszáj a másik tábort ennyire lealázni?
És persze logikai bakik még vannak bőven, hiszen az eddig absztinens osztály, akik még egy pohár pezsgőt is félve ittak meg, most meghazudtolva azokat az elveket, amiket pont az előző könyvben vallottak, hogy mennyire "tré" meg "gáz", ha valaki lerészegedik és iszik, a sárga földig leitta magát. Természetesen Szent Renáta és Don Jani és Eltúlzott Karakterű Kinga csak egy pohárral ittak, mert hát na. Igaz, hogy az előző részben minden egyes osztálytársuk mélységesen elítélte ezt a fajta viselkedést, és VV Virág kijelentette, hogy ő többet nem fog inni, most mégis egy napig tartó amnézia lett rajtuk úrrá. Mert természetesen szilveszterkor megint absztinensé válnak és egy pohár pezsgőnél többet senki sem iszik, csak kólát.
Kérdem én, hol van itt a logika?
Még ezernyi problémám van ezzel a könyvvel, de már így is csak egy ember lesz, aki végigolvassa, úgyhogy összegezve:
Az a hangulat, amit az első néhány kötetben megteremtett, eldurvult, már nem vicces dolgok vannak benne, hanem bántóak, az hogy Reni régen a szürke egér volt és stréber, próbálja még Laura erőltetni, hogy még mindig így van, de nem. Gonosz, számító és mindenkiről elhamarkodott véleményt formál. Próbál amerikai regény lenni, hogy beköszöntött a hírnév és a csillogás és a 12bé a sztárja az egész sulinak, és persze minden tökéletes és vicces, amit ők csinálnak, mint például a szalagavatós műsoruk, amire az egész közönség tapsolt és tombolt, míg az á-sok produkciója elcsépelt és unalmas és tiszta ciki volt.
Ez a regény, -ami egy remek alapanyaggal indult, hiszen egy sablon történetet egészen egyedivé változtatott-, ítélkező, felháborító és dühítővé változott, aminek több kára van, mint haszna.

Azonnal tedd le azt a könyvet!

Ezt még a pápa se veszi be..

U.i.: És volt benne szexuális viselkedésre nevelő manipuláció is! Kicsit hajaz a környezetvédelmis manipulációra: az eszme jó, remek gondolatok, de a kivitelezés siralmas. Gyönyörű dolog megtartani a szüzességet és várni a megfelelő alkalomra és személyre, és akkor csinálni, ha fel vagy készülve rá.. de mindenki tegye a szívére a kezét: Don Jani, a suli maffia főnöke, aki minden nőt megkaphat és egyszerűen annyira menő, hogy eldobom az eszem, tényleg várna több, mint egy évet? Úgy hogy még sugalmazni se akarja, hogy egy szinttel lépjenek tovább, teszem azt petting formájában? Na ne mááár.. És ha Reni ennyire kívánja Cortezt, -mert minden oldalon azt olvashatjuk, hogy mindig mellbe vágja, hogy milyen jól néz ki-, tényleg ennyire nem is gondol erre? Hogy még a fantáziájában sincs jelen, mikor tombolnak benne a hormonok?
Én elfogadom, hogy létezik két ilyen impotens pár ebben a fantázia világban, ahol a II. kerületi maffia irányítja egész Budapestet, de ha van itt olyan (vagyis eljutott idáig és nem unta meg a felénél a kirohanásaimat), akivel ez megtörtént, úgy hogy volt rá lehetősége, és hihetetlenül szerette azt a tökéletesen kinéző illetőt, de mégis eszébe se jutott, és a tinédzser időszakban volt ez, hát örömmel várom jelentkezését.

..ahol a part szakad

Van, aki szereti, van, aki gyűlöli, van, aki még nem olvasta és van, aki csak annyit tud róla, hogy Heathcliff.
Magamat az utolsó csoportba sorolnám, hiszen amíg el nem kezdtem olvasni az Üvöltő szeleket csak annyi információm volt róla, hogy van benne egy Heathcliff nevezetű egyén. Hogy ő most a rossz vagy a jó oldalán áll-e, hogy pontosan milyen szerepet tölt be ebbe a regénybe, nem tudtam. Persze, mint minden könyvnél, egy idő után itt is tovább gondoltam magamban, hogy mégis milyen könyv lehet és arra a következtetésre jutottam, hogy biztos egy romantikus, Jane Eyre-féle regény és ez a Heathcliff bizony felér egy Rhett Butlerrel. Szóval, ha bárki, rajtam kívül úgy gondolta, hogy egy ilyen regényre kell számítani és epedő szívvel olvasná, hogy új kedvenc főhőst avasson... figyelmeztetnem kéne, hogy ez távolról sem ilyen regény lesz!
Ez minden szerelmes regénynek az ellentéte: egy anti-romantikus regény. Ezután az ember úgy érzi, hogy nem akar szerelmes lenni, hogy ne tudják kihasználni, hogy ne legyen kegyetlen, hogy ne szenvedjen, mert ebben csak ezt a fajta szerelmet lehet megtalálni: a károsat, ami csak árt mindenkinek, ami elpusztítja mindazt, ami a közelébe kerül.
A történet középpontjában a már korábban említett Heathcliff áll, akit kiskorában befogadott egy család, hogy szebb jövőt biztosítson számára. Persze ez az önzetlen cselekedet nem marad hála nélkül: Heathcliff felnőve romlásba dönti az egész családot, de nem csak azt a generációt: feltett szándéka, hogy az összes hozzájuk kapcsolódó személyt tönkreteszi. Egyedül egy ember mentes a bosszúvágyától: mostohatestvére, Cathrine, aki a Nőt alakítja Heathcliff életében. De mivel szerelmük nem teljesülhetett be, őt is ugyanúgy kínozza, lelkileg terrorizálja, bár nem vagyok benne biztos, hogy akarattal.

Heathcliffnek csak önző szándékai vannak, így nem meglepő, hogy a szerelme is önző és akaratos. Nem akarja, hogy Cathrine nélküle legyen boldog, inkább akkor sehogy. Érzelmi zsarolások egész armadájával találkozhatunk, de nehogy azt higgyük, hogy csak Heathcliff részéről, Cathrine a bájos kisasszony is felveheti a versenyt barátjával, hisz már kiskorában is így érte el, amit akart.
Igazából egyik szereplő sem szent: Mr. Earnshaw, aki hazahozta és megmentette a gyereket, feltűnően kivételezett vele, így viszályt szított a gyerekek között, fia ifj. Earnshaw fiatalkorában bántalmazta Heathcliffet, majd a saját családját, és Nelly az elbeszélő sem mentes a bűnöktől, igaz, hogy jóakaratból, de sokszor az ő hibájából, mert elhallgatott valamit vagy rosszkor és rossz embernek számolt be a titkokról, sikerült még nagyobb bajt és szenvedést okoznia.
Igazából minden szereplő, aki feltűnt a könyvben pozitív karakternek indult, de mindig beütött valami rossz dolog, pl.: meghal az egyik szerettük, és az ezzel járó fájdalmat nem tudták megfelelően kezelni, így ön- avagy közveszélyessé váltak, és mindent elpusztítottak maguk körül. Heathcliffnek is voltak szimpatikus pillanatai kiskorában, amikor Cathrinnel tanultak, hogy méltó legyen a szerelmére, hogy ne kelljen szégyenkeznie miatta, de amint Cathrine megosztotta szeretetét Linton és közte, lerombolta mindazokat a jó tulajdonságokat, amik kifejlődtek az évek alatt.
Ettől a regénytől nem lesz jobb kedved, de elgondolkoztat, hogy mit érdemes megtartani az életben, és mi az ami csak akadályozza a boldogságot és nem éri meg küzdeni érte. Maga a történet is érdekesen van megírva, olvasatja magát, de eléggé borús és szenvedéssel teli történet.