Rumpelstiltskin for president

A minap szóba került Rumpelstiltskin (nem csak kimondani, de leírni is nehéz) neve, és eszembe jutott erről, hogy mennyire szerettem gyerekkoromban és most felnőtt fejjel (őő... fogjuk rá) milyen mondanivalót hámozok ki belőle. Azt az elképesztően érdekes és zavaros folyamatot nem írnám le, hogy miképp is terelődött erre a társalgás pár perc alatt a buszmenetrendekről, mert úgyse hiszi el senki. A lényeg, hogy belegondolva ez a mese borzasztó rossz értékeket közvetít az alig barázdálódott agyú kiskölyköknek, bár ezt ugye akkor nem vettem észre, és teljesen meg voltam győződve arról, hogy a királylány és a király a jók oldalán állnak, míg Rumpelstiltskin a negatív szereplő ebben a történetben. Hiszen az alkotó is így akarta beállítani, és ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az ő álláspontját?
Gondolom mindenki hallotta már a mesét, de aki nem, annak gyorsan vázlatosan és teljességgel spoileresen leírom.
Ez egy német mese, amit a Grimm testvérek gyűjtöttek össze és 1812-ban kiadták. (Ez még nem a mese cselekménye, ha bárki is azt hitte volna.)
A lényege, hogy a molnár odaadta a lányát a királynak egy hazugsággal fűszerezve, hogy a lánya aranyat tud szőni a szalmából, kvázi egy élő bölcsek köve. Az igazság viszont az volt, hogy a lány még szőni sem tudott, nemhogy aranyat csinálni! Ő egy végtelenül lusta csaj volt, de hát mit volt mit tenni, a király igényt tartott rá és kedves kis magánzárkába rakta egy halom szalmával, azzal a felkiáltással, hogy ha nem lesz belőle arany reggelig, akkor bizony a fejét veszi. Óh, milyen romantikus és igazságos király volt ő! Hát a lány bőgött rendesen, sajnálta a lusta fejét, mikor is megjelent egy ronda manószerű lény, aki azt mondta neki, hogy segít, csak úgy. Igazából a nyakláncáért cserébe, de lássuk be nem olyan nagy ár ez a fejéért. Ez így ment három napig, minden éjjel megjelent a törpe és valamit kért cserébe az egész estés munkájáért, mikor is a harmadik nap emelte a király a tétet és azt mondta a lánynak, hogy ha sikerül egy csarnoknyi szalmából aranyat szőnie akkor, feleségül veszi, ha nem, akkor megöli. Tud ám udvarolni! Mivel a lánynak már nem volt mit odaadnia a manónak, ezért az első szülöttjét ígérte oda. Kezet ráztak és az elbűvölő király elvette a lányt, és lett egy lánygyermekük, akiért (és itt jön be az igazi bonyodalom) eljött a manó. De a lánynak nem akaródzott odaadnia a lányát, így a manó azt mondta, ha három nap alatt kitalálja a nevét, akkor megtarthatja. Két napig sikertelenül próbálkozott a királynő, de a harmadik napon az egyik futárfiúja kihallgatta a manót, ahogy énekel:

"Szép királyné, ezt a játszmát én nyerem,
Úgy bizony, mert Rumpelstiltskin a nevem!"

Így miután elmondta a királyné a manónak, hogy az ő neve bizony Rumpelstiltskin, az eltűnt és soha többet nem hallottak róla. A manónak az évek során különböző véget kanyarítottak: elfutott és senki se hallott róla, máshol ketté tépte magát avagy az én Grimm mesés díszdobozos kiadásomban beszakadt alatta a padló (bizonyára a termeszek miatt) és egy végtelen szakadékba esett.
Ezen egyébként kiskoromban is sokszor gondolkoztam, hogy miért egy végeláthatatlan szakadék fölé építették a királyi várat? És hogy utána megjavították-e a padlót, vagy azt a szobát lezárták? De mindegy is, a vége, hogy boldogan éltek, amíg....

Na mármost, az egész mese idealizálva írja le, hogy a molnár lányával milyen nagy szerencsétlenség történt, hiszen az apja hazudott, akinek nem volt pénze kifizetni az adót. De persze az apja sem hazudott igazából, hanem hirtelenjében csak ezt tudta kinyögni, és utána bánkódott a lánya után. (Bánkódott, nem? Hiszen mégis csak a lánya!) És bár a király az én verziómban csak "nagyon megbüntette" volna, de más verziókban a fejét vette volna avagy örökre bezárja egy kamrába. Egyedül ő van beállítva kapzsinak, de a végén a képeken nagyon szépen mosolyog, ezért nem lehet rá haragudni.
Viszont az a gonosz Rumpelstiltskin! Fúj! Hosszú görbe orra van, amin bibircsókok vannak, kicsi is, dagadt is, és még gyereket is kér azért a hatalmas terem aranyért cserébe. Teljesen ellenszenves és negatív szereplő, nem?

Hát nem. Gondoljuk csak végig az egész mesében mindenki cinkelt kártyákkal játszik: az apa, aki félt a börtöntől és ezért a lányát csak úgy odadobja a királynak, egy olyan hazugsággal, amiből a lánynak nagy baja származhat. A lány egy lusta teremtés, semmit sem csinált egész eddigi életében, simán odadobja a még meg sem született lányát, nem is próbál más kiutat keresni, mással végezteti el a munkáját és ő aratja le a babérokat. A király meg.... egyáltalán nincs meg benne semmi, amit egy jó mesebeli királytól elvárunk: öreg, kapzsi és erőszakos. És ráadásnak még idióta is. Az meg sem fordult a fejében, hogy ha a lány aranyat tud szőni szalmából, akkor a molnárnak miért nincs pénze kifizetni az adót, simán beveszi, hogy egy aranybányát kapott és a kapzsiságtól vezérelve emberileg lehetetlen feladattal látja el a lányt, hogy mindössze egyetlen nyamvadt éjszaka alatt szőjön meg egy csarnoknyi szalmát! Ha feltételezzük, hogy a lány tényleg képes aranyat csinálni belőle, akkor is lehetetlen mindezt egy éjszaka alapján megcsinálni. És miért a lányt akarja büntetni, mikor az apja nem fizetett adót? Értelmetlen az egész.

Egyedül egy pozitív szereplő van a mesében, akit a külseje miatt tévesen ítélnek meg: Rumpelstiltskin. Szegénynek bizonyára hányattatott gyerekkora lehetett ezzel a névvel és testalkattal, sosem akarták igazából megismerni, mert ronda. Ő mégis felülemelkedett az emberi gonoszságon és segített egy arra érdemtelen leányon ÖNZETLENÜL!

Szegény Rumpelstiltskin könnyeivel küszködve
dolgozik éjszakába nyúlóan,
és csak szeretet kér cserébe..

Erre lehet azt reagálni, hogy "Önzetlenül? Mégiscsak kért mindig cserébe valamit." Igen, kért egy szobányi aranyért és egy átvirrasztott, munkával teli éjszakáért egy nyakláncot, ami ha jobban belegondolunk nem lehetett valami nagy értékű, hiszen, akkor a molnár eladta volna, hogy a kapott pénzből kifizesse a tartozását. Majd egy teremnyi aranyért egy iciri-piciri aranygyűrűt kért, szóval végül is ingyen dolgozott. Oké, tény és való, hogy a végén a gyereket kérte, de nem előszörre! A lány nem tudott neki már semmi mást felajánlani, de Rumpelstiltskin, szerény véleményem szerint elfogadott volna egy karkötőt is. Egyébként meg a lánynak lehetett volna annyi esze, hogy azt mondja Rumpelstiltskinnek, hogy miután elveszi a király feleségül adja oda neki a fizetségét aranyban. Mégis Rumpelstiltskin volt az, aki állta a szavát és megtett mindent, nem a leány.
Sőt! Tovább megyek, miután a királyné megszegte a szavát és nem akarta odaadni neki azt, amit megígért, pedig neki köszönheti az életét és a jólétét, Rumpelstiltskin nagy előzékenységről téve tanúbizonyságot engedményt adott annak a hazug dögnek: van három napja, hogy kitalálja a nevét.

Rumpelstiltskin igazolvány képe

Most őszintén, mindenki tegye a szívére a kezét. Lehet őt hibáztatni? Bizonyára egész eddigi életében csúfolták a neve miatt, és gondolta, legyen valami haszna annak, hogy ilyen béna névvel ruházták fel a szülei. Ennyi év szenvedés után igazán megérdemelt volna egyetlen egy alkalmat, amikor is áldja a nevét és hálás érte! Jó, megértem kissé radikális az, hogy egy gyereket akar, aki nem is az övé. De még mindig tartom magamat ahhoz, hogy a királyné fogadta el ezt az ajánlatot. Egyébként én megértem Rumpelstiltskin indokát arra, hogy ehhez a módszerhez folyamodott. Bizonyára nincsenek barátai, családja, mindenki fél tőle és megveti azért ahogy kinéz, lehet hogy már az életére is törtek emiatt, hiszen a "Sátán teremtménye" meg "ördögfajzat" kinézete van. Ezért szegény Rumpelstiltskint nem lehet hibáztatni, hogy szeretne maga mellé egy társat, és lehet-e jobb választás egy gyereknél? Neki még nem alakultak ki az előítéletei, megszokta volna Rumpelstiltskin külsejét és viszontszerette volna. Annak az esélye, hogy Rumpelstiltskinnek saját gyereke szülessen szinte egyenlő a nullával, mert ki állna vele össze? Két lehetősége maradt: az erőszak, de ahhoz túl jó lélek és túl becsületes ahhoz, avagy ez az egyáltalán nem kierőszakolt ígéret...
Mégis nem akarja erővel elvenni a kislányt, azt szeretné, ha a királyné állná a szavát és önszántából adná neki, ezért adta neki fel ezt a feladványt. A királyné pedig mindezek után nem becsületes eszközökkel kémkedett a manó után, aki bizonyára előre örült annak, hogy végre nem lesz egyedül, hanem egy társra talál. Képzeljük el szegény Rumpelstiltskin csalódottságát, mikor meghallotta a gyűlölt nevet, ami egyben nem csak a gyerekkori szenvedéseit, de a mostani kudarcát is eszébe juttathatta.
Egy ilyen kicsi ember és mennyi kín... Igen, ember! Mert belé több emberség szorult, mint a molnárba, a lányába és a királyba együttvéve! Mégis ő az, akit annyian átkoznak, akitől undorodva fordulnak el, akit gyűlölnek, úgy hogy nem is ismerik! Miután az utolsó esélye is elúszott, hogy szerető társra/barátra találjon nem csoda, hogy kettétépte magát (avagy elfutott, avagy hatalmasat dobbantva szakadékba esett).
Ez egy tragikus történet, aminek nincs boldog vége. A gonoszok győzedelmeskedtek a jók felett! És hogy mi a tanulsága?
Hazudj, úgyse derül ki az igazság!
Kendd másra!
Legyél lusta, a végén találni fogsz magadnak egy gazdag, öreg pasit, akinek a pénzén élősködhetsz!
Nem kell igazságosnak lenned, vagy okosnak, lehetsz kapzsi, a végén úgyis boldogulsz.
Ne tartsd meg az ígéreteidet!
És legvégül: Ítélkezz külső alapján!

Ennek a mesének nem így kellett volna végződnie...

Egy UFO szakértő vallomásai

A következő párbeszédnek voltam a mai napon szem- és fültanúja:

Szereplők: egy éltes úr és tájékozatlan barátja.

Szakértő: -Mert tudod az egész lényege a mágnesesség!
Barát: - Hát persze, én is mindig ezt mondtam...
Szakértő: -Mert ezek a csészealjak úgy röpülnek ám!
(Itt abbahagytam az éppen folyamatban lévő telefonkeresést, és hegyezni kezdtem a fülemet, mert éreztem, hogy sok okosság fog elhangzani itt még.)
B: -Hö?
(Szerintem ő is meglepődött az előbb elhangzott mondaton.)
Sz: -Mert hogy a mágnes az vonzza magát, és tudja taszítani is, tudod ez a kék és a... és a... PIROS! Vagy ahogy a tudósok nevezik a pólósok, a pluszos és mínuszos. És ezek vonzanak és taszítanak...
B: -Ja, hát végül is... ja...
Sz: -És tudod, ezek a csészealjak a Földhöz vonzzák magukat és akár taszítani is tudják. Sőt! A többi égitesthez is oda tudnak így menni! Van egy nagy mágnesük és azzal.
B: -Tényleg?
Sz: -Ha én mondom, akkor el kell hinned! Sőt! Nem csak én mondom! Van egy barátom, aki ebből egy cikket fog írni..
B: -....
Sz: -Majd elküldöm neked, ha végre megkapom, már egy jó ideje várok én is rá.
B: -Jó, majd küldd el, mert engem érdekelnek ezek a tudományos dolgok.
Sz: -Jó, majd rászólok a barátomra, hogy haladjon már vele. Egyébként tudod mit mondott a farkas a bíróságon?

Majd ezzel a mondattal elkanyarodott egy disznóvicchez, amit inkább nem részleteznék, mert igazából a csattanóról lemaradtam, nagy sajnálatomra.
A lényeg, hogy ma is tanultam valamit: a csészealjak a mínuszos és pluszos pólósokkal közlekednek. Még szerencse, hogy osztásos és szorzásos nincs. Sajnos nem derült ki, hogy ezek a pólósok földönkívüliek lennének pólóban vagy én vagyok ehhez hülye.

De mindennek a lényege a mágnesesség! Háromszoros hurrá William Gilbertnek!

Hipnotizőrkirálynő

Az egyik olvasási pánikomban, amikor is nincs kedvem semmit se olvasni, és leginkább sokkal passzívabb tevékenységekben lelem örömömet, teszem azt internetes stratégiai játékok használatában, televízió bambulásában, laptop fölött görnyedésben minden különösebb ok nélkül, szóval egy ilyen időszakomban felmerült bennem azon potenciális lehetőségek egyike, hogy esetleg ahelyett, hogy a meglévő agysejtjeimet bombáznám értelmetlen és szükségtelen dolgokkal, inkább egy kellemes könyv társaságában leljem megint örömömet. Igen, ez megfordult a fejemben augusztusban, de őszinte sajnálatomra ez még csak egy halványan pislákoló késztetés molekuladarabja volt, ami nem járhatott sikerrel, ugyanis az értelmetlen elfoglaltságok egy reflektor lámpával világítottak az agyam egy kamrájába.
De ugye, nem hiába mondják, hogy a türelem rózsát terem, az én esetemben viszont erősebb fényerőt. Történt ugyanis, miután megírtam a posztomat, hogy el fogom olvasni a SZJG 6. részét, említettem, viccesnek szánva, hogy már rémálmaim is voltak vele. Hallotta valaki azt a szólást, hogy "Ne fesd az ördögöt a falra"? Hát én a saját lúdbőrömön tapasztalhattam meg, ugyanis a poszt megjelenésétől számított második éjszakán tényleg egy SZJG-s rémálom kerített hatalmába. Már nem emlékszem a részletekre, de talán én voltam Reni (már magában ez a tény is sikoltozásra késztet), és a régi angol tanárommal volt órám, amiről meg elég annyit tudni, hogy én vagyok az első helyen A halál listáján. Mondjuk ez az érzés kölcsönös. És talán meg akart buktatni osztályfőnöki órából.
Ezután az álom után, most ünnepélyesen megígérem, hogy nem fogok túlozni, nehogy még egy ilyen élményt kelljen átélnem!
(Egyébként már korábban is álmodtam az angol tanárommal, amikor is ő volt az anyukám. De ezt majd egy pszichológus jelenlétében kívánom elmesélni.)
Visszakanyarodva a fénysebességgel elhagyott témámhoz, a rémálmom ráébresztett, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, különben üldözni fog a sírig és még tovább. Itt gondolkodásnak helye nem volt, azonnal kellett cselekednem!
Rá két hétre elő is vettem a könyvemet és belemerültem a Szent Johanna Gimnáziumba járó 10bé életébe.
Itt egy figyelmeztetést tennék ki:
Ha még nem olvastad, de vagy annyira elvetemült és bátor, hogy szeretnéd, és nem szeretnéd, ha lelőném a poént, akkor a poszt további olvasása helyett nézd meg a WS Teleshop egyik reklámját, kb. ugyanannyira érdekes lesz.
De ha te egy bátor, veszélyekkel dacoló ifjú vagy, avagy simán már láttad ezt a reklámot, akkor olvasd tovább.

Szóval, gyorsan az eddig történtek: Reni új suliba kerül, ott összebarátkozik (Köröm)Virággal és Arnolddal és menthetetlenül beleesik a suli ügyeletes szépfiújába, aki látszólag észre sem veszi, ezért Reni sír. Ez megy négy részen keresztül, közben Arnold Párizsba költözik, és Kingával bővül a csapat, majd Virág összejön a második legmenőbb pasival az univerzumban. Szóval megérkeztünk az ötödik részhez, ami egy hatalmas fordulópont, mivel a könyv végén végre összejön Reni és a HMCS, alias Cortez. A Cortez névhez való hozzáállásomat kifejtettem az első részről írt posztomban, ezért ebbe nem mennék bele.
A hatodik rész már nem is tudom pontosan mivel kezdődik, de biztos valami olyasmivel, hogy milyen boldog Reni, mivel Cortezzel jár és lepkék a hasában, és békafing meg miegymás. Mivel nincs nálam a könyv, ezért csak az emlékfoszlányaimra hagyatkoznék, amik nem valami szívderítőek. A bajokkal növekvő sorrendbe fogok haladni, vagyis a kisebb bajtól az ordítóan nagyig.
Reni még mindig idegesítő, végre undorítóan boldog lehetne, aminek már az említésétől is hányingert kapok, de ő nyavalyog, hogy Cortez nem szereti, mert nem írja ki facebookra, hogy kapcsolatban, meg senkinek se szól róla. Most komolyan, egy ilyen érzelmileg labilis, hisztis, ötlettelen, unalmas libát én is szégyellnék. De ez a probléma az előzőekhez képest elég hamar megoldódik, csak a fél könyvet kell elolvasni, nem öt részt. Sajnos ezután már csak a szerelemtől csöpögős részek vártak rám, és az a félelmetesen kevés jelenet, amikor Reni beégette magát. (De mindenkit megnyugtatok, hogy bár úgy érzi elrontotta az egész életét, és soha az életben nem lesz többé boldog, kiderül, hogy mégse -kábé két oldallal arrébb-!) Szóval még az a kevés drámai jelenet se tudta megmenteni ezt a ...még nem találták ki a megfelelő szót.
De az előző könyvekből megszokott hipnotizálás újra előkerült, de olyan tömény mennyiségben, mint egy jó kis házi pálesz. Régen még volt egy környezettudatos életmódra nevelő rész az egyik -hadd ne tudjam melyik- könyvben, akkor is kilógott a lóláb, mert miért is beszélnének ilyenről, de itt egyszerűen minden tizedik oldalon volt valami, ami mellett Leiner Laura állást foglalt.
Amikre hirtelen emlékszem:
Kimondatlanul is, de lelúzerezi azokat, akik bármilyen mennyiségű alkoholt fogyasztanak/diszkóba járnak/diszkó zenét hallgatnak, ha emlékszünk, akkor az SZJG-s osztályból senki, még a nagyon menőnek számító fiúk se ittak alkoholt, még sört se!! Kivéve a két idiótának számító rockert, akik sörözni akartak, de még velük is alkoholmentes sört itattak!
Kérdem szépen, hol itt a realitás?
Én még véletlenül sem azt mondom, hogy a középsulisoknak alkoholt kell innia, de tapasztalatom szerint (igen komoly négy év áll mögöttem), aki nem iszik alkoholt, az béna, de semmiképpen sem lehet a legmenőbb a suliban. Akár tetszik, akár nem, ez így van. Nem én írom a szabályokat, de ez az íratlanok egyike, hogy alkoholt inni, majd berúgni nagyon lázadó és felnőttes, és a középsulisok többsége szerint valaki azért menő, mert szabályszegő és idősebbnek tűnik azoknál, akik a te korosztályodban vannak. Kész. Az ivással mind a kettőt el lehet érni.
Persze nem akarok általánosítani, de ez itt az én véleményem helye. De ha valaki ismer ellenpéldát, szívesen meghallgatom. Nálunk is volt három olyan csajszi, aki nem ivott, és nem is voltak népszerűek, kivéve az egyik, de érdekes módon akkor kezdett a "menő csajokhoz" befutni, amikor elkezdett néha inni.
Hipotézisemet alá is támasztottam.

Az hogy Leiner Laura elítéli azokat az embereket, akik diszkó zenét hallgatnak rendben van, még meg is tudom érteni. Na, de az, hogy rejtve hipnotizálja az olvasóit, azzal, hogy a 11bé nem hallgat tucc-tucc-t, csak a negatív szereplők, akikkel az ártatlan, befogadóképes olvasó nem akar azonosulni??! (Igazából ez az egy húzása tetszett, de ettől függetlenül..) Felháborító!! (Így tovább Laura!)
És még van egy csomó, de ezek annyira szemet szúrtak, hogy már fájt.

Értem én, hogy miért kellett ezt: helyes példát mutatni az elkóborolt avagy még befolyásolható kisbárányoknak, és mert volt egy nagy kérdőjel az öt rész mögött, hogy ezek a kölykök vajon isznak/bulinak-e? És a kétségbe esett olvasónak esetleg az a válasz juthatott az eszébe, hogy biztos IHB-znak, csak Laura, a kis gonosz törpe eltitkolja előlük, így, hogy ők is olyan menők legyenek, eljárnak leinni magukat a sárga földig.
Na, jó. Igazából nem hiszem, hogy bárki is ilyen fanatikus lenne, úgyhogy maradjunk az első változatnál, hogy jó példát szolgál ez a könyv. De annyira életidegenként van ez az egész megírva, hogy senki sem veszi komolyan, csak röhög rajta. Bocs, ez nem ment le a torkomon, pedig jó ötlet lett volna, de ez a tudatos manipuláció annyira átlátszó.
És miután a rosszul elsült manipulációval érintőlegesen foglalkoztam, belemennék egy másik témába, nevezetesen, hogy mi ennek az egész könyvsorozatnak a lényege?!

Eddig én azt hittem, hogy Reni és Cortez összejöjjön. De már együtt vannak, nem kellene vége lennie? Mert általában nem ötlethiány miatt lesz egy könyvnek/könyvsorozatnak vége a csattanó után, hanem azért mert utána nincs semmilyen történet! Eddig olvashattuk, hogy Reni így sír, meg úgy sír, de volt az egésznek lényege!! Azért sírt, mert egyedül volt! De már összejöttek, így nincs az egésznek lényege, mondanivalója, kivéve, hogy milyen szerelmes, és a hülye osztályviccek, amik nem is viccesek. Hú, de izgi, tövig rágom a körmömet, hogy vajon a következő oldalon is ennyire szerelmes lesz, vagy esetleg még jobban? Izgi.
Szerény véleményem szerint egyáltalán nincs ezután a sorozatnak semmi értelme, mivel a fő probléma megoldódott, az hogy a mellékszereplőkkel mi történik az engem hol érdekel? Általában a könyveknek a főszereplőkkel kell foglalkozni, majd ha a fő probléma megoldódik vége kell hogy legyen, avagy lehet ezen kívül egy függővéget is betenni, tök mindegy, de bármelyik vég után az embernek jár az agya, és saját maga próbálja továbbgondolni a történetet, de ha az író gondolja tovább helyettem az egy kínszenvedés. Mert hiába nyavalygok folyton, hogy "úúúgy olvasnám még tovább", igazából ha továbbírta volna a szerző, halálra unnám magam a további részeken.
Probléma nélkül nincs könyv.
Ez a mai lecke, holnap kikérdezem!
Az meg hogy két könyvig még miről fog írni, kész rejtély. Valószínűleg elkanyarodunk a Reni szerelmes Cortezbe, de ő nem szereti viszont című problémától és egy teljesen másikat helyez az előtérbe, például a főiskola, meg hogy mi lesz Reni és Cortez kapcsolatával, ha az egyik ide a másik oda megy. Hogy őszinte legyek nem izgat, mivel az eredeti bonyodalom megoldódott, az hogy így marad-e hidegen hagy. Akár az is megeshet, hogy nem olvasom tovább a sorozatot ezzel is kifejezve nemtetszésemet. Bár akkor lemaradok a további rosszul elbújtatott manipulációról, amiknek már előre látom a témáját: drogok, számítógépes játékok és szex. Izzasztó témák, már csak az utolsóért megérné elolvasni azt a két részt.
Meg utálok könyveket/sorozatokat félbehagyni...
Igazából tengernyi hibájával együtt egész olvashatóak és élvezhetőek az SZJG-s könyvek, komoly addikciót tudnak okozni, ha nincsenek ellene beoltva az olvasók. (Persze ez csak az első öt könyvre igaz, nem erre)