..ahol a part szakad

Van, aki szereti, van, aki gyűlöli, van, aki még nem olvasta és van, aki csak annyit tud róla, hogy Heathcliff.
Magamat az utolsó csoportba sorolnám, hiszen amíg el nem kezdtem olvasni az Üvöltő szeleket csak annyi információm volt róla, hogy van benne egy Heathcliff nevezetű egyén. Hogy ő most a rossz vagy a jó oldalán áll-e, hogy pontosan milyen szerepet tölt be ebbe a regénybe, nem tudtam. Persze, mint minden könyvnél, egy idő után itt is tovább gondoltam magamban, hogy mégis milyen könyv lehet és arra a következtetésre jutottam, hogy biztos egy romantikus, Jane Eyre-féle regény és ez a Heathcliff bizony felér egy Rhett Butlerrel. Szóval, ha bárki, rajtam kívül úgy gondolta, hogy egy ilyen regényre kell számítani és epedő szívvel olvasná, hogy új kedvenc főhőst avasson... figyelmeztetnem kéne, hogy ez távolról sem ilyen regény lesz!
Ez minden szerelmes regénynek az ellentéte: egy anti-romantikus regény. Ezután az ember úgy érzi, hogy nem akar szerelmes lenni, hogy ne tudják kihasználni, hogy ne legyen kegyetlen, hogy ne szenvedjen, mert ebben csak ezt a fajta szerelmet lehet megtalálni: a károsat, ami csak árt mindenkinek, ami elpusztítja mindazt, ami a közelébe kerül.
A történet középpontjában a már korábban említett Heathcliff áll, akit kiskorában befogadott egy család, hogy szebb jövőt biztosítson számára. Persze ez az önzetlen cselekedet nem marad hála nélkül: Heathcliff felnőve romlásba dönti az egész családot, de nem csak azt a generációt: feltett szándéka, hogy az összes hozzájuk kapcsolódó személyt tönkreteszi. Egyedül egy ember mentes a bosszúvágyától: mostohatestvére, Cathrine, aki a Nőt alakítja Heathcliff életében. De mivel szerelmük nem teljesülhetett be, őt is ugyanúgy kínozza, lelkileg terrorizálja, bár nem vagyok benne biztos, hogy akarattal.

Heathcliffnek csak önző szándékai vannak, így nem meglepő, hogy a szerelme is önző és akaratos. Nem akarja, hogy Cathrine nélküle legyen boldog, inkább akkor sehogy. Érzelmi zsarolások egész armadájával találkozhatunk, de nehogy azt higgyük, hogy csak Heathcliff részéről, Cathrine a bájos kisasszony is felveheti a versenyt barátjával, hisz már kiskorában is így érte el, amit akart.
Igazából egyik szereplő sem szent: Mr. Earnshaw, aki hazahozta és megmentette a gyereket, feltűnően kivételezett vele, így viszályt szított a gyerekek között, fia ifj. Earnshaw fiatalkorában bántalmazta Heathcliffet, majd a saját családját, és Nelly az elbeszélő sem mentes a bűnöktől, igaz, hogy jóakaratból, de sokszor az ő hibájából, mert elhallgatott valamit vagy rosszkor és rossz embernek számolt be a titkokról, sikerült még nagyobb bajt és szenvedést okoznia.
Igazából minden szereplő, aki feltűnt a könyvben pozitív karakternek indult, de mindig beütött valami rossz dolog, pl.: meghal az egyik szerettük, és az ezzel járó fájdalmat nem tudták megfelelően kezelni, így ön- avagy közveszélyessé váltak, és mindent elpusztítottak maguk körül. Heathcliffnek is voltak szimpatikus pillanatai kiskorában, amikor Cathrinnel tanultak, hogy méltó legyen a szerelmére, hogy ne kelljen szégyenkeznie miatta, de amint Cathrine megosztotta szeretetét Linton és közte, lerombolta mindazokat a jó tulajdonságokat, amik kifejlődtek az évek alatt.
Ettől a regénytől nem lesz jobb kedved, de elgondolkoztat, hogy mit érdemes megtartani az életben, és mi az ami csak akadályozza a boldogságot és nem éri meg küzdeni érte. Maga a történet is érdekesen van megírva, olvasatja magát, de eléggé borús és szenvedéssel teli történet.