Hipnotizőrkirálynő

Az egyik olvasási pánikomban, amikor is nincs kedvem semmit se olvasni, és leginkább sokkal passzívabb tevékenységekben lelem örömömet, teszem azt internetes stratégiai játékok használatában, televízió bambulásában, laptop fölött görnyedésben minden különösebb ok nélkül, szóval egy ilyen időszakomban felmerült bennem azon potenciális lehetőségek egyike, hogy esetleg ahelyett, hogy a meglévő agysejtjeimet bombáznám értelmetlen és szükségtelen dolgokkal, inkább egy kellemes könyv társaságában leljem megint örömömet. Igen, ez megfordult a fejemben augusztusban, de őszinte sajnálatomra ez még csak egy halványan pislákoló késztetés molekuladarabja volt, ami nem járhatott sikerrel, ugyanis az értelmetlen elfoglaltságok egy reflektor lámpával világítottak az agyam egy kamrájába.
De ugye, nem hiába mondják, hogy a türelem rózsát terem, az én esetemben viszont erősebb fényerőt. Történt ugyanis, miután megírtam a posztomat, hogy el fogom olvasni a SZJG 6. részét, említettem, viccesnek szánva, hogy már rémálmaim is voltak vele. Hallotta valaki azt a szólást, hogy "Ne fesd az ördögöt a falra"? Hát én a saját lúdbőrömön tapasztalhattam meg, ugyanis a poszt megjelenésétől számított második éjszakán tényleg egy SZJG-s rémálom kerített hatalmába. Már nem emlékszem a részletekre, de talán én voltam Reni (már magában ez a tény is sikoltozásra késztet), és a régi angol tanárommal volt órám, amiről meg elég annyit tudni, hogy én vagyok az első helyen A halál listáján. Mondjuk ez az érzés kölcsönös. És talán meg akart buktatni osztályfőnöki órából.
Ezután az álom után, most ünnepélyesen megígérem, hogy nem fogok túlozni, nehogy még egy ilyen élményt kelljen átélnem!
(Egyébként már korábban is álmodtam az angol tanárommal, amikor is ő volt az anyukám. De ezt majd egy pszichológus jelenlétében kívánom elmesélni.)
Visszakanyarodva a fénysebességgel elhagyott témámhoz, a rémálmom ráébresztett, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, különben üldözni fog a sírig és még tovább. Itt gondolkodásnak helye nem volt, azonnal kellett cselekednem!
Rá két hétre elő is vettem a könyvemet és belemerültem a Szent Johanna Gimnáziumba járó 10bé életébe.
Itt egy figyelmeztetést tennék ki:
Ha még nem olvastad, de vagy annyira elvetemült és bátor, hogy szeretnéd, és nem szeretnéd, ha lelőném a poént, akkor a poszt további olvasása helyett nézd meg a WS Teleshop egyik reklámját, kb. ugyanannyira érdekes lesz.
De ha te egy bátor, veszélyekkel dacoló ifjú vagy, avagy simán már láttad ezt a reklámot, akkor olvasd tovább.

Szóval, gyorsan az eddig történtek: Reni új suliba kerül, ott összebarátkozik (Köröm)Virággal és Arnolddal és menthetetlenül beleesik a suli ügyeletes szépfiújába, aki látszólag észre sem veszi, ezért Reni sír. Ez megy négy részen keresztül, közben Arnold Párizsba költözik, és Kingával bővül a csapat, majd Virág összejön a második legmenőbb pasival az univerzumban. Szóval megérkeztünk az ötödik részhez, ami egy hatalmas fordulópont, mivel a könyv végén végre összejön Reni és a HMCS, alias Cortez. A Cortez névhez való hozzáállásomat kifejtettem az első részről írt posztomban, ezért ebbe nem mennék bele.
A hatodik rész már nem is tudom pontosan mivel kezdődik, de biztos valami olyasmivel, hogy milyen boldog Reni, mivel Cortezzel jár és lepkék a hasában, és békafing meg miegymás. Mivel nincs nálam a könyv, ezért csak az emlékfoszlányaimra hagyatkoznék, amik nem valami szívderítőek. A bajokkal növekvő sorrendbe fogok haladni, vagyis a kisebb bajtól az ordítóan nagyig.
Reni még mindig idegesítő, végre undorítóan boldog lehetne, aminek már az említésétől is hányingert kapok, de ő nyavalyog, hogy Cortez nem szereti, mert nem írja ki facebookra, hogy kapcsolatban, meg senkinek se szól róla. Most komolyan, egy ilyen érzelmileg labilis, hisztis, ötlettelen, unalmas libát én is szégyellnék. De ez a probléma az előzőekhez képest elég hamar megoldódik, csak a fél könyvet kell elolvasni, nem öt részt. Sajnos ezután már csak a szerelemtől csöpögős részek vártak rám, és az a félelmetesen kevés jelenet, amikor Reni beégette magát. (De mindenkit megnyugtatok, hogy bár úgy érzi elrontotta az egész életét, és soha az életben nem lesz többé boldog, kiderül, hogy mégse -kábé két oldallal arrébb-!) Szóval még az a kevés drámai jelenet se tudta megmenteni ezt a ...még nem találták ki a megfelelő szót.
De az előző könyvekből megszokott hipnotizálás újra előkerült, de olyan tömény mennyiségben, mint egy jó kis házi pálesz. Régen még volt egy környezettudatos életmódra nevelő rész az egyik -hadd ne tudjam melyik- könyvben, akkor is kilógott a lóláb, mert miért is beszélnének ilyenről, de itt egyszerűen minden tizedik oldalon volt valami, ami mellett Leiner Laura állást foglalt.
Amikre hirtelen emlékszem:
Kimondatlanul is, de lelúzerezi azokat, akik bármilyen mennyiségű alkoholt fogyasztanak/diszkóba járnak/diszkó zenét hallgatnak, ha emlékszünk, akkor az SZJG-s osztályból senki, még a nagyon menőnek számító fiúk se ittak alkoholt, még sört se!! Kivéve a két idiótának számító rockert, akik sörözni akartak, de még velük is alkoholmentes sört itattak!
Kérdem szépen, hol itt a realitás?
Én még véletlenül sem azt mondom, hogy a középsulisoknak alkoholt kell innia, de tapasztalatom szerint (igen komoly négy év áll mögöttem), aki nem iszik alkoholt, az béna, de semmiképpen sem lehet a legmenőbb a suliban. Akár tetszik, akár nem, ez így van. Nem én írom a szabályokat, de ez az íratlanok egyike, hogy alkoholt inni, majd berúgni nagyon lázadó és felnőttes, és a középsulisok többsége szerint valaki azért menő, mert szabályszegő és idősebbnek tűnik azoknál, akik a te korosztályodban vannak. Kész. Az ivással mind a kettőt el lehet érni.
Persze nem akarok általánosítani, de ez itt az én véleményem helye. De ha valaki ismer ellenpéldát, szívesen meghallgatom. Nálunk is volt három olyan csajszi, aki nem ivott, és nem is voltak népszerűek, kivéve az egyik, de érdekes módon akkor kezdett a "menő csajokhoz" befutni, amikor elkezdett néha inni.
Hipotézisemet alá is támasztottam.

Az hogy Leiner Laura elítéli azokat az embereket, akik diszkó zenét hallgatnak rendben van, még meg is tudom érteni. Na, de az, hogy rejtve hipnotizálja az olvasóit, azzal, hogy a 11bé nem hallgat tucc-tucc-t, csak a negatív szereplők, akikkel az ártatlan, befogadóképes olvasó nem akar azonosulni??! (Igazából ez az egy húzása tetszett, de ettől függetlenül..) Felháborító!! (Így tovább Laura!)
És még van egy csomó, de ezek annyira szemet szúrtak, hogy már fájt.

Értem én, hogy miért kellett ezt: helyes példát mutatni az elkóborolt avagy még befolyásolható kisbárányoknak, és mert volt egy nagy kérdőjel az öt rész mögött, hogy ezek a kölykök vajon isznak/bulinak-e? És a kétségbe esett olvasónak esetleg az a válasz juthatott az eszébe, hogy biztos IHB-znak, csak Laura, a kis gonosz törpe eltitkolja előlük, így, hogy ők is olyan menők legyenek, eljárnak leinni magukat a sárga földig.
Na, jó. Igazából nem hiszem, hogy bárki is ilyen fanatikus lenne, úgyhogy maradjunk az első változatnál, hogy jó példát szolgál ez a könyv. De annyira életidegenként van ez az egész megírva, hogy senki sem veszi komolyan, csak röhög rajta. Bocs, ez nem ment le a torkomon, pedig jó ötlet lett volna, de ez a tudatos manipuláció annyira átlátszó.
És miután a rosszul elsült manipulációval érintőlegesen foglalkoztam, belemennék egy másik témába, nevezetesen, hogy mi ennek az egész könyvsorozatnak a lényege?!

Eddig én azt hittem, hogy Reni és Cortez összejöjjön. De már együtt vannak, nem kellene vége lennie? Mert általában nem ötlethiány miatt lesz egy könyvnek/könyvsorozatnak vége a csattanó után, hanem azért mert utána nincs semmilyen történet! Eddig olvashattuk, hogy Reni így sír, meg úgy sír, de volt az egésznek lényege!! Azért sírt, mert egyedül volt! De már összejöttek, így nincs az egésznek lényege, mondanivalója, kivéve, hogy milyen szerelmes, és a hülye osztályviccek, amik nem is viccesek. Hú, de izgi, tövig rágom a körmömet, hogy vajon a következő oldalon is ennyire szerelmes lesz, vagy esetleg még jobban? Izgi.
Szerény véleményem szerint egyáltalán nincs ezután a sorozatnak semmi értelme, mivel a fő probléma megoldódott, az hogy a mellékszereplőkkel mi történik az engem hol érdekel? Általában a könyveknek a főszereplőkkel kell foglalkozni, majd ha a fő probléma megoldódik vége kell hogy legyen, avagy lehet ezen kívül egy függővéget is betenni, tök mindegy, de bármelyik vég után az embernek jár az agya, és saját maga próbálja továbbgondolni a történetet, de ha az író gondolja tovább helyettem az egy kínszenvedés. Mert hiába nyavalygok folyton, hogy "úúúgy olvasnám még tovább", igazából ha továbbírta volna a szerző, halálra unnám magam a további részeken.
Probléma nélkül nincs könyv.
Ez a mai lecke, holnap kikérdezem!
Az meg hogy két könyvig még miről fog írni, kész rejtély. Valószínűleg elkanyarodunk a Reni szerelmes Cortezbe, de ő nem szereti viszont című problémától és egy teljesen másikat helyez az előtérbe, például a főiskola, meg hogy mi lesz Reni és Cortez kapcsolatával, ha az egyik ide a másik oda megy. Hogy őszinte legyek nem izgat, mivel az eredeti bonyodalom megoldódott, az hogy így marad-e hidegen hagy. Akár az is megeshet, hogy nem olvasom tovább a sorozatot ezzel is kifejezve nemtetszésemet. Bár akkor lemaradok a további rosszul elbújtatott manipulációról, amiknek már előre látom a témáját: drogok, számítógépes játékok és szex. Izzasztó témák, már csak az utolsóért megérné elolvasni azt a két részt.
Meg utálok könyveket/sorozatokat félbehagyni...
Igazából tengernyi hibájával együtt egész olvashatóak és élvezhetőek az SZJG-s könyvek, komoly addikciót tudnak okozni, ha nincsenek ellene beoltva az olvasók. (Persze ez csak az első öt könyvre igaz, nem erre)