2013. június 9., vasárnap

"Ezen a hangszeren dekadens zenét játszani tilos!"

A peronon állsz.
Messziről látod, hogy három ember sétálgat az egyik sínen.
Majd a hátuk mögött meglátod a sebesen robogó vonatot.
Megmentheted őket, csak meg kell húznod a váltókart, ami melletted van.
Megtennéd?
Bonyolítsuk tovább...
Ha meghúzod a kart, akkor a vonat egy másik sínen lévő embert fog elütni.
Így is megmentenéd azt a három embert feláldozva egyet?
És ha azt az egy embert is meg tudnád menteni, ha a melletted lévő embert a sínre lököd, aki így a saját testével lassítja le a vonatot? *
Le merném fogadni, hogy ezt már senki se tenné meg, mert ez már emberölésnek számítana. A gond csak az, hogy az előző cselekedet is annak minősülne.
Mikor szól közbe a lelkiismeret? Mikor kell engednünk az erkölcsöknek és mikor kell figyelmen kívül hagyni? Mitől függ? Ha több életet megmentesz vele, mint amennyit fel kell áldoznod, akkor már rendben van? Vagy ha az egyik szerettedet mentenéd meg egy ismeretlen ember életével, akkor megcsinálnád? És ha a sajátodat?
És ha egy csomó veled egyidős emberrel összezárnának egy szigeten, és csak egy ember maradhat életben? Mondjuk a gimnazista osztálytársaiddal. Beszállnál az öldöklésbe? Úgy tűnik nincs más választásod. De akár össze is állhatsz néhány emberrel, de ahhoz meg kell bíznod bennük. Megtudnál? Nem félnél, hogy egyik éjszaka valamelyik fegyvert ragad és megöl, hogy ő legyen az utolsó? Vagy ha már itt tartunk... meg tudnál ölni valakit, ha az életed múlna rajta?


Takami Kósun Battle Royale könyve erről szól, egy távoli, diktatórikus országban évente lejátszák a Program nevezetű játékot, amikor kisorsolnak egy szerencsés osztályt a harmadikosok közül, összezárják őket egy szigeten, néhány fegyverrel és egy utasítással: ölj meg mindenkit. Mindehhez persze tartozik néhány szabály is, csak hogy megnehezítsék a játékosok közötti bizalom kialakítását.

1. Ne próbálj szökni, úgyse tudsz, mert egy távirányítású nyakörv segítségével meg tudják határozni a pontos helyzeted, és ha úgy látják ennek a segítségével ki is tudnak iktatni a játékból.
2. Ha eltelik 24 óra anélkül, hogy valaki meghalna, akkor a játéknak vége és mindenki meghal.
3. Naponta egy-egy terület tiltottá válik, aki ezután ott tartózkodik ugyanúgy meghal.
4. Ne szállj szembe a rendszerrel.
"Beszélnek is egymással. Megteszik, amit kell, de anélkül, hogy megbíznának egymásban, vagy segítenék egymást. Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé."
A játékon belül bármilyen fegyvert, stratégiát, eszközt használhatsz osztálytársaid megölésére, csak ölj.
Ez a játék alapjaiban rengeti meg a társadalom által kialakított normákat, visszarepít minket abba az időbe, amikor az illem, a másik szabadsághoz és élethez való joga egy fikarcnyit sem számított. Egy ilyen hirtelen fordulatnál, amikor nem látsz kiutat csak három dolog lehetséges: becsületesen meghalsz, úgy hogy nem ártasz másnak, beleőrülsz, vagy elfogadod a feltételeket és te is enne a mocskos játéknak az egyik harcosa leszel. A rendszer egyik bábja, elveidet eldobva, racionálisan megindokolva a gyilkosságokat, amiket elkövettél. Hiszen, csak az életedet mentetted és az életösztönt nehéz elnyomni.
"-Nos, akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit, a legjobb, ha leírjátok. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. Írjátok le háromszor!
Ceruzák sercegése hallatszott. (...)
– Jó, akkor most írjátok le a következőt: Ha én nem teszem meg, megteszi velem más. Ezt is tessék háromszor leírni!"
A Battle Royale-ban láthatunk példát mindegyik esetre. Minden egyes osztálytárs szemszögéből olvashatunk a kialakult helyzetről, láthatunk hidegvérű gyilkosságot, jogos önvédelmet és szerelemért, barátságért hozott áldozatokat. Sokan voltak, akik maguk mellé gyűjtöttek embereket, de elbuktak, mert egy pillanatra megingott a bizalom közöttük. Vagy az ellentétje: társultak valakivel és túlságosan megbíztak benne, aki ezután kegyetlenül hátba döfte őket.
"Ha csoportosul az ember, ne lepődjön meg, ha hátba lövik."
Egy olyan helyzetet teremt ez a játék, amikor senkiben sem bízhatsz, amikor tudod, hogy vagy ölsz vagy téged ölnek meg. Állandó stressz, elhomályosult agyi állapot és egy rossz mozdulat a másiktól és máris golyóval a fejében találja magát. Ha megpróbálsz békepolitikát folytatni nagy eséllyel te leszel a következő áldozat, de megnyugtathat az a gondolat, hogy méltósággal haltál meg. De méltósággal csak élni lehet...
"Igen, meg kell tennünk. Csak nem képzelik, hogy ülök karba tett kézzel, míg meghalok? Ha van remény, meg kell próbálni. Igen, ahogy Jukikónak is mondtam, hinni akarok az emberekben."
Takami Kósun egy ilyen világot teremtett, ahol maga az olvasó is elbizonytalanodik, ahol az életedért kell futnod, mindezt izgalommal és mindent felemésztő szorongással fűszerezve. De ha nem bízol, akkor elvesztél.


*A fent leírt kérdések a "Head Games" sorozatban lévő kísérletben szerepeltek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése