"Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás."Valami igazán szép esős idézetet kerestem, de nem találtam igazán olyat, ami kifejezi az érzéseimet az ilyen idővel kapcsolatban. Úgy tűnik nekem kell megalkotnom... Ez el fog tartani pár évig, és mivel nekem most van esős hangulatom (talán mert esik az eső, de ez még nem bizonyított feltevés), ezért egy Wass Albert idézetet szedtem össze.
Valami ilyesmit érzek én is, mikor esik az eső, mármint megnyugtat és elszomorít, de ez olyan vidám szomorúság (van ilyen?), nem az a depressziós. Legszívesebben egész nap kint sétálgatnék, amíg bőrig nem ázok, és még tovább. Szeretem, hogy ilyenkor nincsen sok ember az utcán, csak azok akik ugyanúgy szeretik az esőt, mint én, szóval rokonlelkek (na meg, akiknek nincs más választása, mint kimenni az utcára, de utálják, hogy el kell ázniuk, de azokat most ignorálom).
Szóval, Jézusom, imádom amikor csepereg, esik, szemetel, zuhog! Mintha hirtelen csak én lennék, és nem tudom eldönteni, hogy kitárt karokkal táncoljak az esőben, vagy örömteli sikolyokkal köszöntsem esőtestvéremet, vagy egyszerre mindkettő... Ami ugye legtöbbször azért nem jó, mert nem vagyok egyedül, de mindent rá lehet fogni az alkoholra, még ha nem is ittam.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése