Folyt. köv.

Először is visszatérésem első lépéseként szeretném megköszönni A Díjat, amit Heloise-tól kaptam. Igazán köszönöm! És akár hiszitek, akár nem, nem zsarolás útján jutott hozzám ez a díj, bár van egy pár kompromittáló fényképem róla, de szerencsére most nem kellett felhasználnom egyet sem, szóval ezért is büszke vagyok magamra. Bár tudom, hogy ez a díj, olyan, mint egy himlő járvány, egyszer mindenkihez elér és mindenki megkapja, mégis jó dolog a közösség tagjaként érezni magam. 

Ugye, mint már elhangzott pár blogon, a szabályok azt mondják ki, hogy keressek négy olyan embert, akinek továbbadnám, de mivel mindenkinek a blogján már ott díszeleg, ezért én újfent szembeszállok a rendszerrel és azt mondom, hogy mindenki megkapja tőlem, aki ott díszeleg az oldalsávomban. Bizony! Ennyit a bőkezűségemről, ennyit tudtam adni nektek. 

Viszont megemlíteném, hogy Heloise drága kikötötte, hogy írnom kell valamit, ha már így idedobta nekem a félelmetesen sok virággal járkáló kislányt. És megjegyezte, hogy lehetőleg könyvekkel kapcsolatos legyen. De mivel én még mindig a lázadó korszakomat élem, ezért csakazértsem könyvről fogok írni.

Amíg kitalálom, hogy mi legyen, hogy ne unatkozzon senki (mert tudom, hogy mindenki csak a következő posztomat várja) hallgassátok a következő számot, ha lehet végtelenítve: