2013. június 15., szombat

The other woman


Sokáig gondolkoztam azon, hogy kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez. Valami olyan első mondatot szerettem volna, ami ütős, amire felkapják a fejüket a gép előtt görnyedten ülő homo sapiensek. Sokáig gondolkoztam rajta... végül rájöttem, hogy onnan fogom elkezdeni, ahonnan ez az egész gondolatfonál előjött, a kavicstól, ami elindította a fodrozódást.

Sosem szerettem a szoknyákat. (Ütős első mondat lenne, mi?)
Kiskoromban, ha anyám rám akart erőltetni egyet, akkor üvöltöttem és pár másodperc múlva letéptem magamról. De az okát nem tudom, ezek az emlékekek sem maradtak meg bennem, csak mesélték, hogy ez így volt és én elhittem és kicsit büszke is voltam magamra, hogy már ilyen fiatalon kialakult egy stílusom. Vagyis inkább arra, hogy nem tartoztam a rózsaszín, fodros szoknyás kis tündérek közé, hanem én voltam a "fekete bárány". Akkoriban ez tetszett, hogy különbözök, éppen akkor, mikor minden korombeli hasonlítani akart a többiekre, én külön klikket hoztam létre néhány barátommal és különcködtünk.
Visszagondolva ez szociális szempontból borzasztóan egészségtelen és teljesen felesleges volt, hiszen rajtam kívül még sokan nem szeretik a szoknyát, a rózsaszín, a virágokat és a pillangókat. De minden lázadásom a lányosság ellen úgy jött, hogy valaki többször elmondott nekem egy történetet és így egy olyan következtetés vontam le, hogy engem a nem-lányos kategóriába skatulyáztak be és ezt is várják el tőlem, így tudattalan is fejet hajtottam a valaki más által meghozott döntésnek és eleget téve a kívánalmuknak továbbra is megvetettem a szoknyát, a rózsaszínt és a virágokat. Fekete bárányként fekete ruhákat hordtam és olyan emberekkel barátkoztam, akik ugyanúgy elutasították a lányokhoz tartozó sztereotip kiegészítőket. Persze akkor még nem vettem észre, hogy a barátaim más okokból (alakjuk vagy a nemük) miatt nem viselkednek lányként.
Egészen gimnáziumig nem vettem észre, hogy felesleges és értelmetlen lázadoznom, de az érettségi bizonyítványhoz nemcsak egy darab papír, hanem tudás is járt. És most nem a történelemre gondolok, hanem a felismerésre, hogy lakik még bennem egy másik lány, most már nő, aki végre ki akarja élvezni a szoknyákkal és a virágokkal járó elismerést. Borzasztó nehéz stílust váltani, főleg, ha már megszoktad, de tudatosan kényszerítem magam, hogy ne reflexszerűen a feketét vegyem meg, hanem akár egy rózsaszínt is, ha a jó ízlés határain belül van.

Ezért lett a blogom kicsit lányosabb, aranyosabb, mintha új piros ruhát vettem volna neki. Még szoknom kell és persze az is meglehet, hogy találok jobbat és akkor lecserélem, de jelenleg ez a piros, pöttyös ruhácska a szerelmem.

És igen... ez az egész bejegyzés csak egy blogsablon változásról szól, de akár úgy is vehetjük, hogy ez a gondolatmenet az előfutára a nem-lányos-lányok példaképének, Anita Blake-nek.
Aki arra próbál rávenni, hogy elkezdjek káromkodni, fegyvert hordani és vámpírokat gyilkolni.
A háromból kettőt mondjuk szívesen csinálnám.

6 megjegyzés:

  1. szép az új háttered! :)
    egyébként érdekes gondolatmenet. nekem különböző korszakaim voltak-vannak. de egy biztos volt gyerekkoromban: ha én szoknyát akartam venni, anyu tuti nadrágot adott volna rám, és fordítva. utolsó években általában lezserül öltözködtem, mostanság vágyom ismét a nőies dolgokra.
    öhm. szófosás. bocsi... :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nekem is nagyon tetszik, bár már megint egy másik háttér felé kacsintgatok... nem vagyok valami kitartó :)
      Én is most érkeztem a nőies korszakomhoz, lehet, hogy ez valami járvány :)

      Törlés
    2. Női szeszély? :) Állandóan változik az ízlésünk, teljesen érthető hát, hogy ezáltal akár minden egyes nap más tetszik. vagy ki tudja?!.. :D
      Lehet bizony.. :)

      Törlés
    3. Női szeszély vagy a határozottság teljes hiánya? :D De nagyon büszke vagyok magamra, hogy még nem cseréltem le, bár be kell valljam, hogy a lustaság és a hozzáértés teljes hiánya a ludas a mulasztásomban... :)

      Törlés
  2. Csini az új sablon. :D
    Most engem is elgondolkodtattál. :)
    Egy sablon váltásról, és mintha láttalak volna már szoknyában?! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      A szoknyásat kérdezed vagy mondod? :D Biztosan volt már olyan megveszekedett pillanatom, amikor szoknyával tetéztem a jelenlétem varázsát. Még néhány bűnös darab meg is van :))

      Törlés