A változatlanság kedvéért ez a bejegyzés hasonló az előbbihez, mivel újabb dolgokat találtam, csak most könyveket. (Igazából nem most, hanem már jó pár hete találtam őket, sőt lehet, hogy hónapokkal ezelőtt, de most érett meg az idő, hogy beszámoljak erről, de hogy aktuális legyek, ezért úgy mondom el, mintha ma történt volna velem.)
Szóval ma elmentem barátomékhoz, ahol is egy használaton kívüli fürdőszobában (ami teli van dobozokkal) ráleltem néhány olyan dobozra, amik teli vannak könyvekkel. Azonnal szóltam barátomnak, hogy szedje ki onnan azokat a bizonyos dobozokat, és jól átkutattam őket. Az anyja könyvei voltak, akivel háát nem annyira egyezik az ízlésünk, mivel ő inkább ezeket a tömény romantikus könyveket kedveli (Steel és Tsa), de néhány kemény és poros óra után ráleltem néhány gyönyörűségre, amiket egy külön kupacba szedtem. Sajnos túl nagy kupacba még így is, és hiába mondta barátom, hogy vigyem nyugodtan, viszont a lelkiismeretem nem engedte volna, így három könyvre redukáltam a kupacomat.
Agatha Christie: Gloriett a hullának
A fülszövegből ítélve a drága Poirot-mat egy olyan kerti partira hívják, ahol egy gyilkos keresős játékot is szerveznek, és nagyon alapos gyanúm van arra, hogy igazi gyilkosság is fog történni. Nagyban befolyásolt ebben a meggyőződésemben a fülszövege is:
"Sir George és Lady Stubbs kerti partit adnak, amelyen Ariadne Olivert, a
híres krimiírót kérik fel, hogy szervezze meg a fő szenzációt, vagyis
egy gyilkosvadászat nevű társasjátékot a vendégek számára. Ő szokásos
vehemenciájával hozzá is lát az aprólékos előkészítéshez. Aki benevez,
annak meg kell találnia az áldozatot, és ki kell nyomoznia a halálának
körülményeit. A színhelyet előkészítik a megjátszott gyilkossághoz…
De Ariadne bizonytalan, érzi, hogy valami nincs rendben. Ezért telefonál régi barátjának, Hercule Poirotnak, aki gálánsan a segítségére siet.
A játék elkezdődik, de az áldozat nem csak játssza a halottat. Számára a vadászat véget ér. Nem úgy Hercule Poirot számára, akinek most kezdődik csak igazán…"
Egyébként meg szeretem a Poirot AC regényeket, szóval annyira nem nyúlhattam mellé...
Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy
Itt csak a címe fogott meg, azonnal Florence Nightingale-re asszociáltam, mert ugye ő volt az, aki egy lámpával a kezében segített a sebesülteken, na meg őt nevezték "A lámpás hölgynek"... És most kiderült, hogy tényleg róla szól a történet! Lottóznom kéne...
"A kiemelkedő nőalakok többre, jobbra és szebbre törekvésük útjában majd
mindig kettős falba ütköznek. Az egyik, a társadalmi viszonyok, a
kényelmesség és a megszokás fala ott mered minden úttörő előtt, akár
férfi, akár nő. A nő azonban, mielőtt eddig a falig eljuthatna, már
átverekedte magát egy belső, szűkebb akadályon: a kicsinyes család és a
szűk környezet ellenállásán. Így kellett Florence Nightingale-nek, a
szép és gazdag, társaságában körülrajongott angol leánynak megküzdenie
jómódú családja előítéleteivel, hogy eljusson korán felismert
hivatásához: a szenvedő, beteg emberek gondozásához. A krími háború
vérözöne kellett hozzá, hogy nemzete és a világ rádöbbenjen: az ápolónő
munkája képzést, szakismeretet követel és tiszteletet érdemel. Florence
ezért áldozta hosszú, magányos, munkás életét."
Meg úgyis ápolónak tanulok, szóval illene elolvasnom, ha már így hozta a Sors.
Anna Brontë: Agnes Grey
És ezennel beszereztem az összes olyan Brontë könyvet, amit el szeretnék olvasni, már csak a lendület kell, hogy bele is vágjak.
"„Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér
nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról,
akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon
engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a
sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni;
ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a
maga módján, szórakoztatóan is viselkedik… Minden témáról megvan a
véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik – véleménye gyakran nagyon
unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz;
furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen
módon kedveli a jó embereket” – így vélekednek Agnes Greyről, a fiatal
nevelőnőjükről, az elkényeztetett úrfiak és kisasszonyok." 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése