Klisé, klisé hátán

"Maradj itt, ez túl veszélyes"
"Muszáj oda mennem, veszélyben van"
"Hagyjatok itt, nekem már mindegy"
"A lelked mélyén ugyanaz vagy, aki voltál"
"Tudom, hogy nem tudnál bántani"
"Meg kell mentenem őket"
"Ezt egyedül kell végigcsinálnom"
"Állj ki ellenem becsülettel"

És itt még nem ér véget a klisé rengeteg, jóval több volt, de ezek azok a mondatok, amik miatt már röhögtem kínomban.
Szóval befejeztem a Percy Jackson köteteket, megszenvedtem vele, de sikerült angolul elolvasnom az utolsót. És hogy miért szenvedtem? Hát csak el kell olvasni a fent felsorolt mondatokat...

Jézusom, ilyen rossz befejező kötetet már rég olvastam!
Az egész egy halálra unt sablonra íródott, teljesen logikátlan volt az egész, összefüggéstelen (és nem csak azért, mert angolul olvastam -remélem-) és felesleges.
Tudom, vagyis gondolom, nagyon nehéz egy eredeti befejezőkötetet írni, mert úgyis mindenki sejti, mi lesz a vége, és már az első kötet megírásakor is el kell tervezni az utolsó kötetet, hogy ne legyen az egész egy katyvasz, és főleg akkor nehéz "komoly" könyvet írni, ha az előző kötetek hangulata vicces és laza, és problémás ilyen gyorsan hangulatot váltani. Na, de ennyire??!
Borzasztó, az egész vontatott volt, még jobban erőltette Mr. Riordan ezt a "sírjunk az áldozatok miatt" dolgot, de csak egy dologra tudtam gondolni: haljon már meg mindenki és akkor hamarabb vége lesz!

Minotaur high heels
designed by Percy Jackson

Próbálta belevinni ezt a nagyobbnál nagyobb szörnyek támadnak és mindenki meg fog halni dolgot is, de az egész teljesen logikátlan volt. Pl.: és ez kicsit spoileres lesz jön a Minotaurusz, akit már egyszer ugye legyőzött Percy, még akkor amikor nem is volt kiképezve meg nem is volt sebezhetetlen, de most mikor megtudta, hogy megint itt van, kicsikét jobban megijedt a kelleténél. Miért? Por que? Why? Hisz már egyszer legyőzted, akkor don't fos. Akkor jött Typhoon, aki ugye még az isteneknél is nagyobb erővel rendelkezik és nem tudja legyőzni az össze isten együttvéve se, de jön Poszeidón és másodpercek alatt visszajuttatja a Tartaroszra. Ha tudja, hogy pár másodpercet vett volna neki igénybe, akkor miért nem jött előbb? És akkor talán nem kell néhány félistenre bízni Kronoszt, aki ugye a főellenségük. Meg még van egy rakás ilyen... Kronosz miért nem küldte az összes ősi gonosz bizgerát egyszerre, hogy Percy-ék ne tudják kivédeni a támadásokat? De mondjuk ez kedves volt tőle, direkt megvárta míg végez az egyikkel és csak utána küldte a másikat... Jó fej srác ez a Kronosz.
Meg az is aranyos volt tőle, hogy nem ölte meg azonnal Percy-éket, hanem előtte beszélgetett velük (mint ugye minden ilyen könyvben...) és hagyott nekik elég időt, hogy legyőzzék. Véletlenül sem lassította le az időt, hogy ne tudjon egyik se mozogni, majd szépen apró miszlikbe vágja őket.
Meg volt több tucat olyan dolog, aminek kitalált az író egy magyarázatot, hogy ezért meg ezért nem tehette ezt meg ezt, és én meg csak néztem nagy szemekkel, hogy ez a tökkelütött, intelligencia-hiányos főhős megérti és úgy kezeli, mintha nem lett volna más választása, én meg csak ülök és egyáltalán nem értem az indoklást... Mert ez nem is indoklás, csak odamegy Percy és azt mondja: Tudom, hogy nem tehettél volna mást. Miért? Miért nem próbált törődni a fiával Hermész? Talán, ha néha néha meglátogatta volna... vagy küld neki egy képeslapot, vagy akár egy visszahívó sms-t...
Ami meg tényleg nagyon fájt már, az a vége. Hogy ennyire úgy állítja be, hogy az istenek szeretnének foglalkozni a zabi gyerekeikkel (mind a százzal), csak hát ugye meg van tiltva nekik... egyáltalán nem azért nem foglalkoznak velük, mert nem is érdekli őket a sorsuk, meg csak játékszerként tekintik őket, áh, dehogy. Most komolyan, egy halhatatlan istent hidegen hagyja, hogy meghal-e a gyereke vagy nem.
Három ok miatt:

"Elmegyünk szórakozni, és hogy miért?
Mert úgy tartja kedvem!"

1. Több ezer gyereke született már
2. Halhatatlan és alig érzékelnek egy emberöltőt
3. Nem szerelem gyerekek ezek, hanem csak unatkoztak az istenek és lejöttek szórakozni egy picit
+1: Mert utálom a csöpögős végeket

 Én úgy érzem, hogy Rick Riordan nem igazán gondolta végig a sztorit, hanem csak úgy jöttek maguktól a gondolatok és akkor megpróbálta beleszőni. Az utolsó kötetnél csak úgy hullottak az információk, mint szilveszterkor a konfetti, és csak gondolkoztam, hogy most mi is a zu? Jaj, meg ezektől az erőltetett boldog végektől a falra mászok már... Akik csak egy perce is átálltak a másik oldalra meghaltak, de még az utolsó pillanatukban elárulták Kronoszt és segítették Percyt, így nincsenek olyan emberek, akikkel haraggal gondolnánk, hanem inkább: Igen, ő volt a kém, de mégis egy hőstettet cselekedett a végén, hipp-hipp-hurrá. Avagy: Száz meg száz ember halála szárad a lelkén, mégis viszonylag egy jó fej srác volt.
Nagyon felhúzott ez a könyv, borzasztó volt... BOR-ZASZ-TÓ!! És ezt már a görög mitológia sem tudta megmenteni...