Országomat egy fülhallgatóért!

Ugyanis az enyémnek a fülbedugó része túl nagy az én félelmetesen kicsi füleimnek, és ezen okból kifolyólag nem tudok rendesen zenét hallgatni a buszon hazafelé jövet, ugyanis folyton-folyvást vissza kell dugdosnom a kilazult szerkezetet. Ilyenkor hiányzik igazán a fejhallgató korszak!
Mivel imádok zenét hallgatni és ezt az igényemet csak utazás közben tudom kielégíteni, ez a helyzet eléggé megvisel. Lehet túl komolyan veszem, de nekem ez most létfontosságú (na, talán annyira nem), mert ha az adott élethelyzetemhez/életérzetemhez találok egy tökéletesen passzoló számot (ami egy kívülálló számára talán nem tűnik tökéletesnek, de én bármely számra tudok olyan értelmezést találni, amitől mások agyvérzést kapnak) akkor azt addig kell hallgatnom, amíg nem kapok hányingert tőle.
Hogy miért?
Passz, ez egy ilyen Abbie-s dolog (ohh, imádok a saját netes nevemnek becenevet adni... -éljen a cinizmus-), mert megnyugtat, bár megoldani nem segít, de legalább segít elfeledtetni.
Háromszoros hurrá a problémamegoldó képességemnek!
Ezen sorok alapján kitalálható, hogy valami bántja piciny, érzékeny lelkemet és még a zene sem tudja enyhíteni a rám nehezedő nyomást.

Egyébként ezen válságos helyzetemben a gyógyírt két muzsika jelentené, megkérem senki se próbálja értelmezni, hogy miért pont ezek a "szomorú dalaim", mert semmi, ismétlem: SEMMI szomorú nincs bennük, sőt! De én ha ezeket meghallom könnyező bambi szemekkel az égre tekintve keresem a megoldást, miközben halkan dúdolgatom, és a refrénnél tátogva-ordítva (??) éneklem.

"I always wanted a real home with flowers on the window sill
But if you want to live in New York City, honey, you know I will"

Neee... ne is keresse senki az összefüggést a depis hangulat és a dalszöveg között.. MERT NINCS!(na jó, van, de senkinek a türelmét nem teszem próbára a magyarázattal)

"Take me away, a secret place 
A sweet escape, take me away  
Take me away to better days  
Take me away, a hiding place"

Most komolyan ez egy igazi életigenlő szám, tele életerővel és kitartással, nálam mégis az ellenkezőjét váltja ki..

Mondjuk nem aggódom, mert a szomorú számokon meg nevetni szoktam. De a következő szomorú szám hullámomig jó lenne egy rendes fülhallgató.